12. Törvényszerűségek...

Minden úgy történik, ahogy történnie kell. Az önvédelemre már teljesen képtelen ember mindig kiszolgáltatott, és potenciális áldozat. Érvényes ez a megállapítás természetesen országok esetében is. Az együgyű szerencsétlen ember persze mondja egyfolytában, az ostobaság, tudatlanság minden gőgjével a hangjában, hogy „én nem politizálok! Utálom a politikát!” Szegények…. Nem tudják, hogy majd akad, aki politizál helyettük! Csak abban nem lesz köszönet számukra! Szerintem azért már elég sokan észrevették, hogy nagyon tudatosan, és erőteljesen politizáltak az utóbbi években helyettük. Ha máskor nem is, akkor amikor elvesztette a munkahelyét, nem tud mihez kezdeni, hiszen vállalkozni sem lehet ebben az országban, vagy megpillantja a fizetési papírját, vagy nem jelentik be, vagy nem fizetik ki, de leginkább akkor, amikor vásárolni megy! Ezt nem lehet nem észrevenni! Még a vak is tapasztalhatja, bár persze nem szemmel, lendvai, gyurcsány, gordon-ka, /szegény hangszer/ demszky, és aljas holdudvaruk bűnöző tevékenységét! Hallani szánalmas elméjű embereket sápitozni, hogy majd az új kormány megoldja a bajokat! Jobb lesz! Sajnos csak a nevek változnak meg ezzel. A gondolkodás, észjárás, az aljas szándék, retorika ugyan az marad. Nehéz elmagyarázni embereknek anélkül, hogy meg ne bántsa az ember, hogy akik viszonylag konszolidált körülmények között is csak bűnözésre voltak képesek, azoktól nem várható nehezebb időkben sem megoldás. Nem. Ezek az emberek aljasságuk és tehetségtelenségük miatt sem képesek erre. A haza szeretet teljes hiányában élnek, és így képtelenek is a hazájukért, honfitársaikért bár mi jót is cselekedni! Egyszerűen azért, mert nem is tudják mi az? Olyat meg nyílván nem tud tenni az ember, amiről fogalma sincs. Ezt persze még önmaguknak egyedül a saját szobájukban sem vallanák be soha! / Igaz, volt már öszöd./ Nagyon nehéz az embernek saját hibáival szembe nézni. Pedig csak ez viheti előre az egyént, és az országot is. Pitiánerek mindannyian, tehát rajtuk számon kérni emberi méltóságot, nagyságot hiába valóság lenne! Nem. Ezen embercsoport, amely ma a hatalmat uralja felettünk, nem képes változni! Nem képes tanulni, és nem képes megújulni sem. Mindenre képtelen. Nem, tévedtem. Képes továbbra is a bőrünket lenyúzni. Teljesen értelmetlen áldozatokat préselni ki az emberekből. Javaslataikkal csak még sokkal mélyebb szakadékba taszítanak bennünket. Kísérleteznek rajtunk, mint a fehér egereken. Csak az egerekkel szemben, akikért az állatvédők harcolnak, értünk senki sem emel szót! Senkit sem érdekel mi lesz velünk?! Emiatt is nagyon elkeserítő, hogy saját magunk is sokszor úgy viselkedünk, mintha minket sem érdekelne a saját sorsunk! Talán ez a legnagyobb baj! Addig pedig senki segítségére nem számíthatunk, amíg saját magunk is vacillálunk. A saját sorsa nem biztos, hogy teljesen a saját kezében van az embernek, de mindenképpen azon kellene lenni, hogy oda kerüljön! Ezért mindent meg is kellene tenni! Mindenkinek a maga helyén, a saját lehetőségei szerint. Nem mindig csak a másikra, meg a jó Istenre várakozni. De ha máskor nem is tud valaki cselekedni, legalábbis így érzi, akkor legalább a mindenkori szavazó fülkében t egye meg! Még ha előfordulnak is csalások, hiszen ez az egész liberális demokrácia ezen alapul, akkor is tudatosan a nekünk ártó erők ellen kell szavazni! No, persze, otthon is lehet maradni. Erre az ostobaságra is számít az aljas hatalom. Sokszor nem is kell neki csalatkozni. Megtörténik. Aki otthon marad, az még büszke is magára! Fájdalom… Ha meggondolom azért még mindig jobb, ha nem megy el valaki, mint az, ha a saját kifosztójára képes szavazni! Újra, és újra! Hiszen ez felér egy öngyilkossággal. Sajnos a szavazati jog nem megvonható! Semmiféle szellemi képességhez nem kötött jog. Minden ökröt meg is illet. Aztán így történhet meg az, hogy az ostobák döntik el mindannyiunk sorsát! A következő nemzedékekét is. De szép is lehetett az ókori Görög demokrácia! Akit érdekel a téma, nézzen utána! Megéri. Nem tudom itt ezen a helyen bővebben részletezni. Jobban is funkcionált, mint ez az újkori, liberális! Az is igaz, hogy ezt csak demokráciának csúfolják. Húsvét napján sem jutnak örömteli dolgok az eszembe, lehet, hogy ez az én hibám. Depressziós társadalom tagjai vagyunk. Lassan elfogynak az ünnepeink, örömeink, jó pillanataink. Hogy mit is kellene tenni? Vagy mit lehetne egyáltalán? A válaszokat csak keresgélem én magam is. Nem vagyok bölcs, sem polihisztor. Olyan forma ember vagyok, mint Ti is valamennyien. Útmutatásra, segítségre lenne szükség! Másként is lehetne persze megoldásokat találni, de a legegyszerűbb megoldásokért kell a legnagyobb árat fizetni. 1848 és 1956. Vízágyú, és lövedékkel szemben is lehet. Az is lehet, hogy csak ez vezethet eredményre. Ha meggondolom, hogy hova jutottunk, akkor 56-ban is sok fiatal értelmetlenül halt meg! Ezért sem vagyok kíváncsi ezekre az egyszerű megoldásokra. Azonban mégis történhetnek úgy az események, hogy hatalmasságaink jóvoltából kialakuló társadalmi réteg, akiknek semmiféle veszíteni valójuk nem lesz, fizikálisan is szembe fordul a hatalommal! Nem biztos, hogy mindenki külföldre menekül. Nem biztos, hogy csak ez a gyurcsányi megoldás létezik. Nem biztos, hogy abban van a hiba, aki az utcára megy tüntetni! Az országgyűlésben rendben mennének a dolgok, az emberek, az ország javára, akkor senkinek sem fordulna meg a fejében, hogy elveresse magát az utcán. Eddig sem volt csokoládé az életünk, de nagyon nehéz idők jönnek ránk! Sok mindent kibírtunk már, talán ez is menni fog. Vagy legyen valami más?

(Dé)

11. Itt a tavasz....

Mint minden tél után. Igaz, már nem létezik, hiszen két évszakra zsugorodott a négy. Megszokásból azért még mindig használjuk ezt a kifejezést. Ahogy azonban a természetben nem létezik már, úgy a szellemünkben sem. El tűnt. Régen meg énekelték a költők a kikeletet. Nem tudjuk, hogy lesz-e számunkra kikelet? Éveket jósolnak megint számunkra, nyomort, kilátástalanságot, reménytelenséget, esélytelenséget. Rengeteg értelmetlen nélkülözést, lemondást! Amiket eddig rövid idő alatt felvázoltak nekünk, azok az elképzelések még háborús körülmények esetén is embertelenek lennének. Nem is a megszorítások a borzasztóak, hanem azok hiába valósága. Nem szívesen hoznak áldozatot az emberek általában sem. De teljesen kilátástalanul, értelmetlenül végképp nem! Ezen a módon, ahogy megint kísérletbe fogtak a bőrünkön, még nem hoztak rendbe gazdaságot sehol a világon! Az évek elmúlnak, és majd megint széttárt karokkal mondják a pofánkba, hogy nem tehetnek semmiről! Ártatlanok. Mint ahogy most is teszik. Nem tudni, lesz-e még kikelet? Az biztosnak látszik, hogy pár évig nem. Aztán megint ígérnek majd valamit. Közben az életünk le ketyeg. Jelenleg egy élve temetés folyik. Még élnek az emberek, de a rögök már kopognak a fejükön. Most úgy tűnik, hogy ebből a gödörből nincs kimászás. Aki kicsit feljebb mászik, azt azonnal vissza rugdossák a fenn levők. Mind e közben olyan törvények megalkotásával van elfoglalva az országgyűlés, amiknek semmi köze a gazdasági kilábaláshoz! Pontosan ráérnének vele foglalkozni tíz év múlva is! Nem sorolom fel ezeket, akiket érdekel, a napi sajtóból értesülhet ezekről. Az oroszlán karmaiból a szájába kerültünk! Óriási változás! Nem lesz már változás a következő választásokig. Akkor még lehet. Addig azonban el kell jutni valahogy! Mindenkinek sok sikert a túléléshez!
Mindent bele!
(Dé)

10. Busó maszk

Előkerül valaki a busó maszk mögül. Epizódokra jönnek elő, gnómok. Zülleszteni, ártani a Magyarságnak. Nem ér senkit meglepetés. Egy fekáliával telt vödörből csak fekália kerülhet elő! Nincs másra esély. Nem lesznek előrehozott választások, sok a veszíteni valója a jelenlegi bűnös hatalomnak. Ezt természetesen nem fogják megkockáztatni. Nem hülyék ők, csak szemetek. Óriási a különbség! Már megnevezték a következő fekáliát! Már beolvasta az elképzeléseit! Így még sehol sem hoztak rendbe gazdaságot a világon! Nem, mert ezen a módon nem lehet! Csak ők ne tudnák ezt? Tudják, és mégis ezt teszik, ezt akarják tenni! Na ez a gonosztevés. Aljas szándékosság. A gazdasági világválság, az sajnos valóság. Magyarországon azonban világosan látszik még az ostobák előtt is, hogy nem ez a legnagyobb baj! Hiszen mindenütt jelen van a válság, és még sincs még egy ország a környezetünkben, amelyik ennyire mély válságban lenne, és ennyire kilátástalan lenne a helyzet e! Ennek semmi köze a gazdasági világ válsághoz! Amennyiben még azzal is kiegészítjük a dolgot, hogy ez az egész válságosdi hozzávetőlegesen kétszáz ötven, háromszáz család magán érdeke a világon, akkor elgondolkodtató igazán ez az egész! Irányítják, és szórakoznak az emberiséggel. Azok pedig hagyják…. Nem az a kérdés, hogy egy új, bal liberális kormány mit tudna tenni? Erre egyszerű a válasz. Az lenne az ország számára a kívánatos, hogy ne tudjanak tovább ártani! Nem csak tehetségtelenek, rosszindulatúak, hanem szándékosan kárt okozók! Tevékenységük ideje alatt sorra alakították ki a reménytelen helyzeteket. Minden területen. Csak és kizárólag elvonásban tudnak gondolkodni. Ezért veszett ügy minden, amibe csak bele fognak! Még a viszonylag kevésbé ártó, valamilyen szinten talán nem negatív ötletükből is pont ezért nem lehet semmi! Elég csak átgondolni hova jutott irányításuk ideje alatt az egészségügy, oktatás, igazság szolgáltatás, rendőrség, mezőgazdaság, és szinte amit megérintettek, még az arany is szarrá vált a kezükben. Minden területen csak kártékonykodtak. Mindent elvettek az emberektől. Sajnos még a reményt is! Talán ez nagyobb baj, mint a gazdasági világ válság. Ezeket az országos vezetőket évekig busó maszk rejti el a szemünk elöl. Aztán percekre előugranak, mindent tönkrevágnak amit csak lehet, és el tünnek örökre! Szorgalmasan váltogatják egymást a bohócok. Ebben a cirkuszban sajnos nem nevetünk, hanem sírunk a bohócok produkcióján. Kifordított a világ. Ezért is nehéz eligazodni benne! Ráadásul még, vannak érdekcsoportok, akiknek a minél nagyobb zűrzavar keltése az elemi érdekük. Lehetne nevetni is a bohóc produkción, hiszen lenvaiildikón lehetne. Csak már nincs hozzá kedve az embereknek. Persze az is igaz, hogy egy ilyen szerencsétlenen nem is illik nevetni. Szánalmas inkább. Nála jobban csak magamat sajnálom, meg akik közel állnak hozzám, hogy egy beteg embernek kellene az ország rendbetételén dolgozni, és a szerencsétlen esélytelen. Ennek viszont mi látjuk a kárát valamennyien! Hiszen ezek az emberek sodortak valamennyiünket a szakadék aljára! Mit is tudnának tenni? Mindig ez a kérdés merül fel. Újra, és újra! Ha eddig nem sikerült nekik semmi, akkor ezután miért is sikerülne??? Talán szerencséjük lesz? Ebben lehet bízni, akár a lottón az ötös találatban. Csak nagyon kicsi az esély. Ilyen vezetéssel vajon milyen élet várhat ránk? Most sem figyelnek az orruknál tovább. Csak a saját sorsuk, egzisztenciájuk érdekli őket! Az ország sanyarú helyzete nem nagyon. Remélem az emberek nem bocsátják meg túl hamar azt a rengeteg rosszat, amit ez a jelenlegi vezetés kényszeritett rájuk! Iszonyatos adóterhek, vizitdíj, orvos hiány, tanárverések, cigány bűnözés, az emberek összeverése, az ünnepeink erőszakos elvétele, és még nagyon sok minden bűn szárad a lelkükön! A teljes felsorolásukra nem is vállalkoznék. Nem lehet… Meg aztán nem is tudunk mindent, hiszen agyon hallgatják a disznóságaikat. Dugdoznak, letiltanak, megsemmisítenek, szóval megy a meló gőz erővel! A bűnöző média pedig az udvari bolond szerepére vállalkozott! Persze nem is lehet ez másként a hatalom kezében. A kiszolgáltatottság lebénítja még azokat az erőket is, akik esetleg nem cselekednének bűnös módon, de meg vannak félemlítve, vagy meg vannak véve! Később azért mindig kiszivárognak a dolgok, de addigra már rendszerint vannak újabb bűnök, és akkor már nem számít semmit! Le csengett, és senkit sem érdekel. Ebben van a veszélyessége! Ezeket a bűnöket már meg sem említi később senki! Sosem követi elszámoltatás, felelősségre vonás! Mára ez már gyakorlattá vált Magyarországon. Aki ezt néha felveti, azt rögtön lehülyézik. Mindenképpen új, más vezetés kellene! Gazdaságilag nem lenne egyszerű rendbe hozni az országot. Erkölcsileg viszont IGEN! Még csak pénzbe sem kerülne! Rövid idő alatt! Nem kellenének hozzá történelmi távlatok! Csak a bűnt kellene elválasztani a becsületességtől, az igazat a hazugságtól! Ja, és soha nem összekeverni! Talán ez lenne az új vezetés legfontosabb feladata! Lenne is erre alkalmas ember, és csoport. Ehhez azonban ennek az alkalmatlan, bűnöző bagázsnak el kellene húzni a francba! Mára már nyilvánvaló, hogy nem tudták megoldani a feladatot, amivel megbízta őket minden második választó polgár, aki elment szavazni, és ezekre adta szavazatát. Azért írtam így, mert én nem voltam köztük! Az ostoba kísérleteikhez nem szívesen vállalnék még pár év nélkülözést az életemből. Kísérleteztek már velünk épp eleget! Ami nem megy, azt nem kellene erőltetni a végtelenségig. Főleg nem a mi kárunkra. Akiket becsaptak a választások előtt, ne szégyenkezzenek, hiszen minden embert be lehet csapni! Ez bűn, nem művészet. Arra kell majd nagyon vigyázni, hogy ezt soha ne tehessék meg újra! Ne hagyjátok magatokat rászedni! Amikor marcipánnal vonják be a szart, akkor azt fel kell ismerni! Nem a médiáknak kell hinni, hanem gondolkodni kell! Sokszor ez a fárasztóbb megoldás, tudom. Néha veszélyes is. Annál jobb érzés viszont nem létezik mint az, hogy nem tudtak hülyére venni! Ennél nemesebb érzés talán csak az igaz szerelem. Ez a két legfontosabb érzés van talán az életben. Ne higgyetek a szirén hangoknak! Akik eddig bántottak, soha nem fognak megváltozni! A szavazó fülkében meg teheted, hogy beintsél nekik! Legyetek nagyon éberek!
(Dé)