12. Törvényszerűségek...

Minden úgy történik, ahogy történnie kell. Az önvédelemre már teljesen képtelen ember mindig kiszolgáltatott, és potenciális áldozat. Érvényes ez a megállapítás természetesen országok esetében is. Az együgyű szerencsétlen ember persze mondja egyfolytában, az ostobaság, tudatlanság minden gőgjével a hangjában, hogy „én nem politizálok! Utálom a politikát!” Szegények…. Nem tudják, hogy majd akad, aki politizál helyettük! Csak abban nem lesz köszönet számukra! Szerintem azért már elég sokan észrevették, hogy nagyon tudatosan, és erőteljesen politizáltak az utóbbi években helyettük. Ha máskor nem is, akkor amikor elvesztette a munkahelyét, nem tud mihez kezdeni, hiszen vállalkozni sem lehet ebben az országban, vagy megpillantja a fizetési papírját, vagy nem jelentik be, vagy nem fizetik ki, de leginkább akkor, amikor vásárolni megy! Ezt nem lehet nem észrevenni! Még a vak is tapasztalhatja, bár persze nem szemmel, lendvai, gyurcsány, gordon-ka, /szegény hangszer/ demszky, és aljas holdudvaruk bűnöző tevékenységét! Hallani szánalmas elméjű embereket sápitozni, hogy majd az új kormány megoldja a bajokat! Jobb lesz! Sajnos csak a nevek változnak meg ezzel. A gondolkodás, észjárás, az aljas szándék, retorika ugyan az marad. Nehéz elmagyarázni embereknek anélkül, hogy meg ne bántsa az ember, hogy akik viszonylag konszolidált körülmények között is csak bűnözésre voltak képesek, azoktól nem várható nehezebb időkben sem megoldás. Nem. Ezek az emberek aljasságuk és tehetségtelenségük miatt sem képesek erre. A haza szeretet teljes hiányában élnek, és így képtelenek is a hazájukért, honfitársaikért bár mi jót is cselekedni! Egyszerűen azért, mert nem is tudják mi az? Olyat meg nyílván nem tud tenni az ember, amiről fogalma sincs. Ezt persze még önmaguknak egyedül a saját szobájukban sem vallanák be soha! / Igaz, volt már öszöd./ Nagyon nehéz az embernek saját hibáival szembe nézni. Pedig csak ez viheti előre az egyént, és az országot is. Pitiánerek mindannyian, tehát rajtuk számon kérni emberi méltóságot, nagyságot hiába valóság lenne! Nem. Ezen embercsoport, amely ma a hatalmat uralja felettünk, nem képes változni! Nem képes tanulni, és nem képes megújulni sem. Mindenre képtelen. Nem, tévedtem. Képes továbbra is a bőrünket lenyúzni. Teljesen értelmetlen áldozatokat préselni ki az emberekből. Javaslataikkal csak még sokkal mélyebb szakadékba taszítanak bennünket. Kísérleteznek rajtunk, mint a fehér egereken. Csak az egerekkel szemben, akikért az állatvédők harcolnak, értünk senki sem emel szót! Senkit sem érdekel mi lesz velünk?! Emiatt is nagyon elkeserítő, hogy saját magunk is sokszor úgy viselkedünk, mintha minket sem érdekelne a saját sorsunk! Talán ez a legnagyobb baj! Addig pedig senki segítségére nem számíthatunk, amíg saját magunk is vacillálunk. A saját sorsa nem biztos, hogy teljesen a saját kezében van az embernek, de mindenképpen azon kellene lenni, hogy oda kerüljön! Ezért mindent meg is kellene tenni! Mindenkinek a maga helyén, a saját lehetőségei szerint. Nem mindig csak a másikra, meg a jó Istenre várakozni. De ha máskor nem is tud valaki cselekedni, legalábbis így érzi, akkor legalább a mindenkori szavazó fülkében t egye meg! Még ha előfordulnak is csalások, hiszen ez az egész liberális demokrácia ezen alapul, akkor is tudatosan a nekünk ártó erők ellen kell szavazni! No, persze, otthon is lehet maradni. Erre az ostobaságra is számít az aljas hatalom. Sokszor nem is kell neki csalatkozni. Megtörténik. Aki otthon marad, az még büszke is magára! Fájdalom… Ha meggondolom azért még mindig jobb, ha nem megy el valaki, mint az, ha a saját kifosztójára képes szavazni! Újra, és újra! Hiszen ez felér egy öngyilkossággal. Sajnos a szavazati jog nem megvonható! Semmiféle szellemi képességhez nem kötött jog. Minden ökröt meg is illet. Aztán így történhet meg az, hogy az ostobák döntik el mindannyiunk sorsát! A következő nemzedékekét is. De szép is lehetett az ókori Görög demokrácia! Akit érdekel a téma, nézzen utána! Megéri. Nem tudom itt ezen a helyen bővebben részletezni. Jobban is funkcionált, mint ez az újkori, liberális! Az is igaz, hogy ezt csak demokráciának csúfolják. Húsvét napján sem jutnak örömteli dolgok az eszembe, lehet, hogy ez az én hibám. Depressziós társadalom tagjai vagyunk. Lassan elfogynak az ünnepeink, örömeink, jó pillanataink. Hogy mit is kellene tenni? Vagy mit lehetne egyáltalán? A válaszokat csak keresgélem én magam is. Nem vagyok bölcs, sem polihisztor. Olyan forma ember vagyok, mint Ti is valamennyien. Útmutatásra, segítségre lenne szükség! Másként is lehetne persze megoldásokat találni, de a legegyszerűbb megoldásokért kell a legnagyobb árat fizetni. 1848 és 1956. Vízágyú, és lövedékkel szemben is lehet. Az is lehet, hogy csak ez vezethet eredményre. Ha meggondolom, hogy hova jutottunk, akkor 56-ban is sok fiatal értelmetlenül halt meg! Ezért sem vagyok kíváncsi ezekre az egyszerű megoldásokra. Azonban mégis történhetnek úgy az események, hogy hatalmasságaink jóvoltából kialakuló társadalmi réteg, akiknek semmiféle veszíteni valójuk nem lesz, fizikálisan is szembe fordul a hatalommal! Nem biztos, hogy mindenki külföldre menekül. Nem biztos, hogy csak ez a gyurcsányi megoldás létezik. Nem biztos, hogy abban van a hiba, aki az utcára megy tüntetni! Az országgyűlésben rendben mennének a dolgok, az emberek, az ország javára, akkor senkinek sem fordulna meg a fejében, hogy elveresse magát az utcán. Eddig sem volt csokoládé az életünk, de nagyon nehéz idők jönnek ránk! Sok mindent kibírtunk már, talán ez is menni fog. Vagy legyen valami más?

(Dé)