11. Itt a tavasz....

Mint minden tél után. Igaz, már nem létezik, hiszen két évszakra zsugorodott a négy. Megszokásból azért még mindig használjuk ezt a kifejezést. Ahogy azonban a természetben nem létezik már, úgy a szellemünkben sem. El tűnt. Régen meg énekelték a költők a kikeletet. Nem tudjuk, hogy lesz-e számunkra kikelet? Éveket jósolnak megint számunkra, nyomort, kilátástalanságot, reménytelenséget, esélytelenséget. Rengeteg értelmetlen nélkülözést, lemondást! Amiket eddig rövid idő alatt felvázoltak nekünk, azok az elképzelések még háborús körülmények esetén is embertelenek lennének. Nem is a megszorítások a borzasztóak, hanem azok hiába valósága. Nem szívesen hoznak áldozatot az emberek általában sem. De teljesen kilátástalanul, értelmetlenül végképp nem! Ezen a módon, ahogy megint kísérletbe fogtak a bőrünkön, még nem hoztak rendbe gazdaságot sehol a világon! Az évek elmúlnak, és majd megint széttárt karokkal mondják a pofánkba, hogy nem tehetnek semmiről! Ártatlanok. Mint ahogy most is teszik. Nem tudni, lesz-e még kikelet? Az biztosnak látszik, hogy pár évig nem. Aztán megint ígérnek majd valamit. Közben az életünk le ketyeg. Jelenleg egy élve temetés folyik. Még élnek az emberek, de a rögök már kopognak a fejükön. Most úgy tűnik, hogy ebből a gödörből nincs kimászás. Aki kicsit feljebb mászik, azt azonnal vissza rugdossák a fenn levők. Mind e közben olyan törvények megalkotásával van elfoglalva az országgyűlés, amiknek semmi köze a gazdasági kilábaláshoz! Pontosan ráérnének vele foglalkozni tíz év múlva is! Nem sorolom fel ezeket, akiket érdekel, a napi sajtóból értesülhet ezekről. Az oroszlán karmaiból a szájába kerültünk! Óriási változás! Nem lesz már változás a következő választásokig. Akkor még lehet. Addig azonban el kell jutni valahogy! Mindenkinek sok sikert a túléléshez!
Mindent bele!
(Dé)