4. Cián...

Mindig is tudtam, hogy nagyon fontosak vagyunk mi kis emberek a hatalmasságainknak! Teljesen meg is bízom országos vezetőinkben, hiszen minden tettükön érzem, hogy segíteni szeretnének nekem! Csak általában nem sikerül nekik, szegényeknek. Nem hinném, hogy ők lennének a hibásak ezért, sokkal inkább gondolom úgy, hogy bennem van a hiba. Én vagyok döntési helyzetben, én szúrok el mindent. Én döntöm el, hogy elég-e nekem egy százalék béremelés, vagy szeretnék-e inkább húsz százalékot? Persze én ostoba az egy százalék mellett döntök. Én döntöm el, hogy fogyasszak-e kacsa húst, vagy inkább öntsek ürgét a mezőn? Persze én balga ürgét megyek önteni. Vállalva a veszélyt, hogy meg is büntessenek, hiszen védett állat! Mindig rosszul döntök! Erről nem tehet a kormány, sem a pártok. Rossz döntéseim sodorták ezt az országot kilátástalan helyzetbe, nyomorba az embereket! Csoda, hogy még szabadlábon védekezhetek. Akkor is teljes volt a bizalmam, amikor belügy minisztert faragott az élet egy vastag bajszú parasztból! Nem nagyon egyezett a véleményem a nézeteivel, de mégiscsak ő lett a miniszter, és punktum! Bajsza mögül figyelte, amikor nyugdíjasokat vertek a rendőrök a Hősök terén. Már megint én döntöttem rosszul! Az ő legnagyobb alkotása a megélhetési bűnözés! Ez egy életmű! Azóta nyugdíjba ment, de áldásos tevékenységét tovább folytatja értünk! Nagyon meg lehet elégedve magával, hiszen nem érti, azóta már kicsit megfáradt agyával, hogy vannak ebben az országban páran, akik nem annyira elégedettek a sorsukkal, meg bajszosunk csoportjának tevékenységével, mint ő! Nem érti. Hogyan fordulhat elő? Amikor tulajdonképpen az ő áldásos tevékenységüknek köszönhetően mindent nagyszerűen intéztek nekünk, de mi mindenre alkalmatlan csürhe, mindig rosszul döntünk! Igaza is van! Nem lehet egy ilyen csőcseléket eredményesen vezetni! Nem csoda, hogy ezek a megélhetési politikusok nem is érik meg a nyugdíjas kort. Elemészti őket a munka, idő előtt! Mi meg csak elégedetlenkedünk. Na, ez az, amit már ő sem tud elviselni! Nyugdíjas szegény, de még mindig értünk adagolja az észt. Csodálkozom is, hogy nem került még a szobra a Hősök terére, a többi hős szobra mellé!? Ezt a hiányt még pótolni kell valamelyik kormánynak! Azért majd arra vigyázni kell, hogy a nagy bajusza nehogy átérjen valamelyik király szobra elé! Habár neki ez is megjárna! Persze nekünk ez sem tetszene, mi csak elégedetlenkednénk! Ő viszont elégedett. Ezen meg nem tudom miért, én nem csodálkozom. Nagy szerencsénk van! Ez a velejéig jó ember megtalálta a liberális megoldást! Még jó, hogy nem halt meg előbb, mielőtt rá jött volna a végleges megoldásra! Cián kapszulát szeretne osztani az elégedetlenkedőknek! Gondolom ezt azért még engedélyeztetni kell! Vagy már az is meg lehet neki? Akkor csak el kell kezdeni az osztást. Ha már ebédet nem tud, akkor legalább osszon már valamit! Ezután nem merek beállni semmiféle sorba, mert lehet, hogy bajuszos emberünk ott osztja a ciánt! Szerintem ez úgy mehet, mint az ostya osztás a templomban. A jó ember esete az elégedetlenkedőkkel. Szóval aki jelenleg elégedetlen valamivel ebben a jól működő országban, az kapjon ciánt! Akkor már csak egy kérdésem marad. Mit érdemelnének azok, akik erre a magasra ívelő pályára vezettek bennünket? Nekik mi legyen a kapszulában? Na, és ki ossza ki nekik? Látjátok mennyire sok a feladat? Nem csoda, hogy nehéz kenyér kereset ez az ország vezetés! Főleg ilyen eredményesen, mint ahogy bajuszék tették. Jobb javaslatom van. Azokat a kapszulákat vegye csak be ő, és társai!
Egészségükre!
(Dé)