8. Trikolor

Hosszú évek óta először történt meg velem, hogy nem mentem semmilyen rendezvényre március 15.-én. / Van egy réteg az országban, aki erre vár, és mindent el is követ ezért, hogy így legyen! / Nem azért, mert nem jelent már a számomra semmit, hanem egyéb dolgok játszottak közre ebben, amiért így döntöttem! Sokakat elriasztott az eső, engem nem az tartott otthon. Egyszerűen nem tudom elfogadni a rendőri megfélemlítést! Nem értem vannak jelen, hanem ellenem. Gyűlöletes. A döntés nem volt könnyű, de nem tehettem mást. Nem szeretném magam nyomorékká veretni, lelövetni, bebörtönöztetni, mert nekem mást jelent március 15.-e mint a hatalmon lévőknek. Ünnepelek külön, egymagamban. Nem is a múlt izgat, hanem a jövő. Ez is különbség köztünk. A buszon ülve nézegettem, hogy milyen kevés ember tűzött ki kokárdát. Elkeserítő. Pedig ezért még áldozatot sem kell hozni. Erre büszkének kellene lenni! Nem tudom, hogy liberális iskoláinkban mit tanítanak a gyerekeknek 1848-ról? Nagy a családok felelőssége! Otthon kell a gyerekeknek ezt a hazafias nevelést megadni! Sajnos a pénzünkből fenntartott iskola, mást tanít, nem azt amire szüksége lenne a fiataloknak. Ma én sem mentem sehova ünnepelni. Nem lehet. Elvették az ünnepünket. Az Izraeli fegyverzettel jól felszerelt rendőrség harcra készül. Alig várják, hogy bevethessék az emberek ellen a leg modernebb fegyverzetet! Nem szeretnék meghalni, a „ semmiért”! Másokat is féltek, kár lenne minden életért! Akkor inkább ne legyen ünnep! Akkor inkább majd a szavazó urnáknál söpörje el a Magyarság ellenségeit, kifosztóit! Csak legyen annyi esze! Ne higgyen sanyargatóinak, mint annyiszor! Akkor majd lehet ünnepelni! Persze áldozat nélkül nincs siker. Ezt is jól tudom. Az áldozat mértékét azért ha lehet, le kell szorítani. Senkinek ne kelljen vágóhídra menni! A jelenleg hatalmon lévők nem riadnak vissza a leg durvább erőszaktól sem, ezt már bizonyították. Nem mentem ünnepelni, de nem is nagyon van mit. Talán a nyomort? Megemlékezem a márciusi ifjakról, a sok megölt hősről. Csendben, magamban. Ünnepelni akkor fogok, ha végre megfordul a szél! Reménykedem ebben. Talán hulla hegyek nélkül is lehet. Addig sem közösködök gazemberekkel. Összefogni, összetartani nem lehet azzal, aki kilopja a szememet. Nem, ez nem történhet meg! Remélem lesz még ünnep ebben az országban! Lehet, hogy ez illúzió, mégis édes a gondolat. Ennyi rossz után, csak jobb jöhet! Talán utcai harcok nélkül is eljöhet egy jobb világ! Bár a kávéházakban eldöntött dolgokat már megtapasztaltuk a saját bőrünkön. / Trianon, tanácsköztársaság / Egyetértek azokkal, akik elkeseredésükben az utcára mennek. Jól működő parlament, törvényhozás, ország vezetés esetén ez nem is következne be. Nem hülyék az emberek! Szórakozásból senki sem löveti le magát. Tudják ezt pontosan gazember ország vezetőink is! Tisztában vannak vele. A tőlünk besarcolt pénzt, az ellenünk való fegyverkezésre fordítják. Szerintük ez a leg fontosabb probléma. Ahogy kuncze mondta: Ciánt osztani nekik! Ezt a sorsot szánják ezek nekünk. A plakátjukon meg felteszik a kérdést : Van –e 200001 szavazó, aki rájuk szavaz? Megnyugodhatnak. Ennyi ökör mindig volt, és lesz is sajnos. Akit ha háromszor seggbe rúgnak és negyedszer is oda tartja az üllepét. Csak mi ne legyünk ilyenek! Nem kenyérrel kell visszadobni a bántást. Ne legyetek állandó áldozatok önszántatokból! Remélem eljön majd az idő, amikor nyugodtan, önfeledten ünnepelhetünk is! Addig mindenki legyen kitartó, ne legyen hiszékeny, és ne higgyen azoknak, akik százszor is becsapták már! A létező legegyszerűbb recept ez, és mégis milyen nehezen tudják az emberek megvalósítani.
Ennél sokkal szebb márciusokat kívánok mindenkinek!
(Dé)