2009. márc. 10.

7. Bodza, és vas országa lettünk!

„ Kötelességeink – mások ránk vonatkozó jogai.”

Érdekes kis riport hangzott el a televízióban. Oknyomozó lehetett volna, de nem okokat nyomoztak ott. Húsz milliós autó volt a háttér. Annak dőlve nyilatkozott egy ember, aki egy bizonyos etnikai kisebbségi csoport tagjaként kereste meg a tárgyra való pénzt. Arról nem volt szó, hogy eközben mennyi segélyt kapott az önkormányzattól? Erről szemérmesen hallgatott a nyilatkozó, és a kérdező is. Pedig biztosan vett fel a pénzünkből bőséggel, hiszen ez nekik jár! Megint sokat tanulhattunk. Megtanultuk, hogy nem kell munkahely, nem kell adózni ! Ezek a dolgok nem a társadalmi, és egyéni boldogulás feltételei a mai Magyarországon! Viszont ha elkezdek bodzát gyűjteni, és vasat, / nem hulladék vasról beszélt / akkor elérhetővé válik számomra is ez az élet színvonal, amit a riport alanya már elért. Persze tudom, erről már lekéstem, hiszen a vasat már össze szedték előlem. Már csak a bodzában van minden reményem! Virágzik még tavasszal? Számítok rá! Akkor kerülök nehéz helyzetbe, ha minden bodza bokor mellé őrt ültetnek, mint lomtalanításkor a szemétkupacok mellé Budapesten. Vannak annyian, hogy jut belőlük minden bokorhoz. Akkor már meg sem közelíthetem a bodza virágát! Nem nekem fog nyílni. Esetleg csak az illatát élvezhetem messziről. Bele kell nyugodnom, hogy soha nem lesz húszmilliós autóm. A bodza, és a vas foglalt. Az én jussom továbbra is csak az lehet, hogy a munkám utáni befizetésekből befolyó összeget tudják szétosztani jogok alapján a rászorulóknak! Ezen izgulok majd, hogy ez sikerüljön!
Csak ne hogy fennakadás legyen ebben!
(Dé)

Nincsenek megjegyzések: