12. Törvényszerűségek...

Minden úgy történik, ahogy történnie kell. Az önvédelemre már teljesen képtelen ember mindig kiszolgáltatott, és potenciális áldozat. Érvényes ez a megállapítás természetesen országok esetében is. Az együgyű szerencsétlen ember persze mondja egyfolytában, az ostobaság, tudatlanság minden gőgjével a hangjában, hogy „én nem politizálok! Utálom a politikát!” Szegények…. Nem tudják, hogy majd akad, aki politizál helyettük! Csak abban nem lesz köszönet számukra! Szerintem azért már elég sokan észrevették, hogy nagyon tudatosan, és erőteljesen politizáltak az utóbbi években helyettük. Ha máskor nem is, akkor amikor elvesztette a munkahelyét, nem tud mihez kezdeni, hiszen vállalkozni sem lehet ebben az országban, vagy megpillantja a fizetési papírját, vagy nem jelentik be, vagy nem fizetik ki, de leginkább akkor, amikor vásárolni megy! Ezt nem lehet nem észrevenni! Még a vak is tapasztalhatja, bár persze nem szemmel, lendvai, gyurcsány, gordon-ka, /szegény hangszer/ demszky, és aljas holdudvaruk bűnöző tevékenységét! Hallani szánalmas elméjű embereket sápitozni, hogy majd az új kormány megoldja a bajokat! Jobb lesz! Sajnos csak a nevek változnak meg ezzel. A gondolkodás, észjárás, az aljas szándék, retorika ugyan az marad. Nehéz elmagyarázni embereknek anélkül, hogy meg ne bántsa az ember, hogy akik viszonylag konszolidált körülmények között is csak bűnözésre voltak képesek, azoktól nem várható nehezebb időkben sem megoldás. Nem. Ezek az emberek aljasságuk és tehetségtelenségük miatt sem képesek erre. A haza szeretet teljes hiányában élnek, és így képtelenek is a hazájukért, honfitársaikért bár mi jót is cselekedni! Egyszerűen azért, mert nem is tudják mi az? Olyat meg nyílván nem tud tenni az ember, amiről fogalma sincs. Ezt persze még önmaguknak egyedül a saját szobájukban sem vallanák be soha! / Igaz, volt már öszöd./ Nagyon nehéz az embernek saját hibáival szembe nézni. Pedig csak ez viheti előre az egyént, és az országot is. Pitiánerek mindannyian, tehát rajtuk számon kérni emberi méltóságot, nagyságot hiába valóság lenne! Nem. Ezen embercsoport, amely ma a hatalmat uralja felettünk, nem képes változni! Nem képes tanulni, és nem képes megújulni sem. Mindenre képtelen. Nem, tévedtem. Képes továbbra is a bőrünket lenyúzni. Teljesen értelmetlen áldozatokat préselni ki az emberekből. Javaslataikkal csak még sokkal mélyebb szakadékba taszítanak bennünket. Kísérleteznek rajtunk, mint a fehér egereken. Csak az egerekkel szemben, akikért az állatvédők harcolnak, értünk senki sem emel szót! Senkit sem érdekel mi lesz velünk?! Emiatt is nagyon elkeserítő, hogy saját magunk is sokszor úgy viselkedünk, mintha minket sem érdekelne a saját sorsunk! Talán ez a legnagyobb baj! Addig pedig senki segítségére nem számíthatunk, amíg saját magunk is vacillálunk. A saját sorsa nem biztos, hogy teljesen a saját kezében van az embernek, de mindenképpen azon kellene lenni, hogy oda kerüljön! Ezért mindent meg is kellene tenni! Mindenkinek a maga helyén, a saját lehetőségei szerint. Nem mindig csak a másikra, meg a jó Istenre várakozni. De ha máskor nem is tud valaki cselekedni, legalábbis így érzi, akkor legalább a mindenkori szavazó fülkében t egye meg! Még ha előfordulnak is csalások, hiszen ez az egész liberális demokrácia ezen alapul, akkor is tudatosan a nekünk ártó erők ellen kell szavazni! No, persze, otthon is lehet maradni. Erre az ostobaságra is számít az aljas hatalom. Sokszor nem is kell neki csalatkozni. Megtörténik. Aki otthon marad, az még büszke is magára! Fájdalom… Ha meggondolom azért még mindig jobb, ha nem megy el valaki, mint az, ha a saját kifosztójára képes szavazni! Újra, és újra! Hiszen ez felér egy öngyilkossággal. Sajnos a szavazati jog nem megvonható! Semmiféle szellemi képességhez nem kötött jog. Minden ökröt meg is illet. Aztán így történhet meg az, hogy az ostobák döntik el mindannyiunk sorsát! A következő nemzedékekét is. De szép is lehetett az ókori Görög demokrácia! Akit érdekel a téma, nézzen utána! Megéri. Nem tudom itt ezen a helyen bővebben részletezni. Jobban is funkcionált, mint ez az újkori, liberális! Az is igaz, hogy ezt csak demokráciának csúfolják. Húsvét napján sem jutnak örömteli dolgok az eszembe, lehet, hogy ez az én hibám. Depressziós társadalom tagjai vagyunk. Lassan elfogynak az ünnepeink, örömeink, jó pillanataink. Hogy mit is kellene tenni? Vagy mit lehetne egyáltalán? A válaszokat csak keresgélem én magam is. Nem vagyok bölcs, sem polihisztor. Olyan forma ember vagyok, mint Ti is valamennyien. Útmutatásra, segítségre lenne szükség! Másként is lehetne persze megoldásokat találni, de a legegyszerűbb megoldásokért kell a legnagyobb árat fizetni. 1848 és 1956. Vízágyú, és lövedékkel szemben is lehet. Az is lehet, hogy csak ez vezethet eredményre. Ha meggondolom, hogy hova jutottunk, akkor 56-ban is sok fiatal értelmetlenül halt meg! Ezért sem vagyok kíváncsi ezekre az egyszerű megoldásokra. Azonban mégis történhetnek úgy az események, hogy hatalmasságaink jóvoltából kialakuló társadalmi réteg, akiknek semmiféle veszíteni valójuk nem lesz, fizikálisan is szembe fordul a hatalommal! Nem biztos, hogy mindenki külföldre menekül. Nem biztos, hogy csak ez a gyurcsányi megoldás létezik. Nem biztos, hogy abban van a hiba, aki az utcára megy tüntetni! Az országgyűlésben rendben mennének a dolgok, az emberek, az ország javára, akkor senkinek sem fordulna meg a fejében, hogy elveresse magát az utcán. Eddig sem volt csokoládé az életünk, de nagyon nehéz idők jönnek ránk! Sok mindent kibírtunk már, talán ez is menni fog. Vagy legyen valami más?

(Dé)

11. Itt a tavasz....

Mint minden tél után. Igaz, már nem létezik, hiszen két évszakra zsugorodott a négy. Megszokásból azért még mindig használjuk ezt a kifejezést. Ahogy azonban a természetben nem létezik már, úgy a szellemünkben sem. El tűnt. Régen meg énekelték a költők a kikeletet. Nem tudjuk, hogy lesz-e számunkra kikelet? Éveket jósolnak megint számunkra, nyomort, kilátástalanságot, reménytelenséget, esélytelenséget. Rengeteg értelmetlen nélkülözést, lemondást! Amiket eddig rövid idő alatt felvázoltak nekünk, azok az elképzelések még háborús körülmények esetén is embertelenek lennének. Nem is a megszorítások a borzasztóak, hanem azok hiába valósága. Nem szívesen hoznak áldozatot az emberek általában sem. De teljesen kilátástalanul, értelmetlenül végképp nem! Ezen a módon, ahogy megint kísérletbe fogtak a bőrünkön, még nem hoztak rendbe gazdaságot sehol a világon! Az évek elmúlnak, és majd megint széttárt karokkal mondják a pofánkba, hogy nem tehetnek semmiről! Ártatlanok. Mint ahogy most is teszik. Nem tudni, lesz-e még kikelet? Az biztosnak látszik, hogy pár évig nem. Aztán megint ígérnek majd valamit. Közben az életünk le ketyeg. Jelenleg egy élve temetés folyik. Még élnek az emberek, de a rögök már kopognak a fejükön. Most úgy tűnik, hogy ebből a gödörből nincs kimászás. Aki kicsit feljebb mászik, azt azonnal vissza rugdossák a fenn levők. Mind e közben olyan törvények megalkotásával van elfoglalva az országgyűlés, amiknek semmi köze a gazdasági kilábaláshoz! Pontosan ráérnének vele foglalkozni tíz év múlva is! Nem sorolom fel ezeket, akiket érdekel, a napi sajtóból értesülhet ezekről. Az oroszlán karmaiból a szájába kerültünk! Óriási változás! Nem lesz már változás a következő választásokig. Akkor még lehet. Addig azonban el kell jutni valahogy! Mindenkinek sok sikert a túléléshez!
Mindent bele!
(Dé)

10. Busó maszk

Előkerül valaki a busó maszk mögül. Epizódokra jönnek elő, gnómok. Zülleszteni, ártani a Magyarságnak. Nem ér senkit meglepetés. Egy fekáliával telt vödörből csak fekália kerülhet elő! Nincs másra esély. Nem lesznek előrehozott választások, sok a veszíteni valója a jelenlegi bűnös hatalomnak. Ezt természetesen nem fogják megkockáztatni. Nem hülyék ők, csak szemetek. Óriási a különbség! Már megnevezték a következő fekáliát! Már beolvasta az elképzeléseit! Így még sehol sem hoztak rendbe gazdaságot a világon! Nem, mert ezen a módon nem lehet! Csak ők ne tudnák ezt? Tudják, és mégis ezt teszik, ezt akarják tenni! Na ez a gonosztevés. Aljas szándékosság. A gazdasági világválság, az sajnos valóság. Magyarországon azonban világosan látszik még az ostobák előtt is, hogy nem ez a legnagyobb baj! Hiszen mindenütt jelen van a válság, és még sincs még egy ország a környezetünkben, amelyik ennyire mély válságban lenne, és ennyire kilátástalan lenne a helyzet e! Ennek semmi köze a gazdasági világ válsághoz! Amennyiben még azzal is kiegészítjük a dolgot, hogy ez az egész válságosdi hozzávetőlegesen kétszáz ötven, háromszáz család magán érdeke a világon, akkor elgondolkodtató igazán ez az egész! Irányítják, és szórakoznak az emberiséggel. Azok pedig hagyják…. Nem az a kérdés, hogy egy új, bal liberális kormány mit tudna tenni? Erre egyszerű a válasz. Az lenne az ország számára a kívánatos, hogy ne tudjanak tovább ártani! Nem csak tehetségtelenek, rosszindulatúak, hanem szándékosan kárt okozók! Tevékenységük ideje alatt sorra alakították ki a reménytelen helyzeteket. Minden területen. Csak és kizárólag elvonásban tudnak gondolkodni. Ezért veszett ügy minden, amibe csak bele fognak! Még a viszonylag kevésbé ártó, valamilyen szinten talán nem negatív ötletükből is pont ezért nem lehet semmi! Elég csak átgondolni hova jutott irányításuk ideje alatt az egészségügy, oktatás, igazság szolgáltatás, rendőrség, mezőgazdaság, és szinte amit megérintettek, még az arany is szarrá vált a kezükben. Minden területen csak kártékonykodtak. Mindent elvettek az emberektől. Sajnos még a reményt is! Talán ez nagyobb baj, mint a gazdasági világ válság. Ezeket az országos vezetőket évekig busó maszk rejti el a szemünk elöl. Aztán percekre előugranak, mindent tönkrevágnak amit csak lehet, és el tünnek örökre! Szorgalmasan váltogatják egymást a bohócok. Ebben a cirkuszban sajnos nem nevetünk, hanem sírunk a bohócok produkcióján. Kifordított a világ. Ezért is nehéz eligazodni benne! Ráadásul még, vannak érdekcsoportok, akiknek a minél nagyobb zűrzavar keltése az elemi érdekük. Lehetne nevetni is a bohóc produkción, hiszen lenvaiildikón lehetne. Csak már nincs hozzá kedve az embereknek. Persze az is igaz, hogy egy ilyen szerencsétlenen nem is illik nevetni. Szánalmas inkább. Nála jobban csak magamat sajnálom, meg akik közel állnak hozzám, hogy egy beteg embernek kellene az ország rendbetételén dolgozni, és a szerencsétlen esélytelen. Ennek viszont mi látjuk a kárát valamennyien! Hiszen ezek az emberek sodortak valamennyiünket a szakadék aljára! Mit is tudnának tenni? Mindig ez a kérdés merül fel. Újra, és újra! Ha eddig nem sikerült nekik semmi, akkor ezután miért is sikerülne??? Talán szerencséjük lesz? Ebben lehet bízni, akár a lottón az ötös találatban. Csak nagyon kicsi az esély. Ilyen vezetéssel vajon milyen élet várhat ránk? Most sem figyelnek az orruknál tovább. Csak a saját sorsuk, egzisztenciájuk érdekli őket! Az ország sanyarú helyzete nem nagyon. Remélem az emberek nem bocsátják meg túl hamar azt a rengeteg rosszat, amit ez a jelenlegi vezetés kényszeritett rájuk! Iszonyatos adóterhek, vizitdíj, orvos hiány, tanárverések, cigány bűnözés, az emberek összeverése, az ünnepeink erőszakos elvétele, és még nagyon sok minden bűn szárad a lelkükön! A teljes felsorolásukra nem is vállalkoznék. Nem lehet… Meg aztán nem is tudunk mindent, hiszen agyon hallgatják a disznóságaikat. Dugdoznak, letiltanak, megsemmisítenek, szóval megy a meló gőz erővel! A bűnöző média pedig az udvari bolond szerepére vállalkozott! Persze nem is lehet ez másként a hatalom kezében. A kiszolgáltatottság lebénítja még azokat az erőket is, akik esetleg nem cselekednének bűnös módon, de meg vannak félemlítve, vagy meg vannak véve! Később azért mindig kiszivárognak a dolgok, de addigra már rendszerint vannak újabb bűnök, és akkor már nem számít semmit! Le csengett, és senkit sem érdekel. Ebben van a veszélyessége! Ezeket a bűnöket már meg sem említi később senki! Sosem követi elszámoltatás, felelősségre vonás! Mára ez már gyakorlattá vált Magyarországon. Aki ezt néha felveti, azt rögtön lehülyézik. Mindenképpen új, más vezetés kellene! Gazdaságilag nem lenne egyszerű rendbe hozni az országot. Erkölcsileg viszont IGEN! Még csak pénzbe sem kerülne! Rövid idő alatt! Nem kellenének hozzá történelmi távlatok! Csak a bűnt kellene elválasztani a becsületességtől, az igazat a hazugságtól! Ja, és soha nem összekeverni! Talán ez lenne az új vezetés legfontosabb feladata! Lenne is erre alkalmas ember, és csoport. Ehhez azonban ennek az alkalmatlan, bűnöző bagázsnak el kellene húzni a francba! Mára már nyilvánvaló, hogy nem tudták megoldani a feladatot, amivel megbízta őket minden második választó polgár, aki elment szavazni, és ezekre adta szavazatát. Azért írtam így, mert én nem voltam köztük! Az ostoba kísérleteikhez nem szívesen vállalnék még pár év nélkülözést az életemből. Kísérleteztek már velünk épp eleget! Ami nem megy, azt nem kellene erőltetni a végtelenségig. Főleg nem a mi kárunkra. Akiket becsaptak a választások előtt, ne szégyenkezzenek, hiszen minden embert be lehet csapni! Ez bűn, nem művészet. Arra kell majd nagyon vigyázni, hogy ezt soha ne tehessék meg újra! Ne hagyjátok magatokat rászedni! Amikor marcipánnal vonják be a szart, akkor azt fel kell ismerni! Nem a médiáknak kell hinni, hanem gondolkodni kell! Sokszor ez a fárasztóbb megoldás, tudom. Néha veszélyes is. Annál jobb érzés viszont nem létezik mint az, hogy nem tudtak hülyére venni! Ennél nemesebb érzés talán csak az igaz szerelem. Ez a két legfontosabb érzés van talán az életben. Ne higgyetek a szirén hangoknak! Akik eddig bántottak, soha nem fognak megváltozni! A szavazó fülkében meg teheted, hogy beintsél nekik! Legyetek nagyon éberek!
(Dé)

9. Tojások

Megszületett a Magyar demokrácia legkomolyabb vívmánya, a Tojás Törvény! Nem szabad tojást eldobni közterületen! Csak a tojás méretét nem szabályozták! Fürj tojást lehet? Strucc tojást biztosan nem, mert az már a tojások között aknavetőnek számít! Bábolnán amikor sok volt a tojós tyúk, az már sztalin orgonának minősült! Na meg az a veszély is fenn áll, hogy nem törik el a tojás! A napon kikel, és a strucc jól megcsipkedi valami tisztességes politikus seggét! Micsoda felelősségre vonás ez? Megalázó. Gondolom azért is szüntették be, mert veszélybe sodorta volna ezt a fene nagy demokráciát! Nem tudom kitér-e a törvény a teknős és a krokodil tojásra? Tudniillik ezek nem kemények, és lehet, hogy ezek eldobhatóak! Hiszen nem lehet velük sérülést okozni! Ezt a fegyverzetet ki kell irtani! Megkérdezném, hogy a világban jelenleg is tartó háborúkban is a tojás a legveszélyesebb fegyver? Gondolom, ezt senki sem hiszi el. Csak halkan jegyezném meg, hogy nekem is szükségem lenne egy igazolványra, hogy engedélyezik nekem a tojás viselést. A legsivárabb időben is minimum két darabra kellene engedély, nehogy a rendőr nálam találja motozásnál, és elő állítsanak érte! Igaz, az a veszély nem áll fenn, hogy eldobnám közterületen. Nagyon bonyolult, és veszélyes fegyver ez a tojás. Szerintem a világ országai nincsenek tisztában ennek a veszélyével, hiszen nem alkottak még törvényt. Tudatlanok. Javasolnám a „Magyar” törvényalkotóknak ,hogy védessék le ezt a terméket! Világ szabadalom lenne! Ilyen olcsó fegyverzetről nem szabadna ilyen könnyen lemondani! Igaz nem túl korszerű fegyver, hiszen nem tudni melyik volt előbb a tyúk, vagy a tojás? Olyan ősi fegyver ez, még az íjat is megelőzte! Amennyiben valakit mégis bíróságra visznek emiatt, abból lesz majd a tyúk per! Vagyis minden működik! Aki elégedetlen ezzel, az kapjon ciánt! Be is fejezem ezt a kis bohózatot, mert még a tisztességesebbjének nem fog tetszeni, és szét rúgja a tojás tartómat! Ettől pedig Isten irgalmazzon engem! Rajtunk röhög az egész világ! Mondta Kósa Lajos Debrecenben. Igaza van. Aki még egyáltalán foglalkozik velünk, az szét röhögi az agyát. Megérdemeljük! Vigyázzatok, a bevásárlásnál, ne hogy tálcaszámra vegyétek a tojást, mert fegyverviselési engedély nélkül nem hozhatjátok ki a boltból! És kibiztosítani sem lehet! Ha pedig egyet leejt a vevő, akkor vége!
Nem kaphat többé erkölcsi bizonyítványt!
A közügyektől is eltiltják örökre!
Látom már, jaj lesz nekünk!
(Dé)

8. Trikolor

Hosszú évek óta először történt meg velem, hogy nem mentem semmilyen rendezvényre március 15.-én. / Van egy réteg az országban, aki erre vár, és mindent el is követ ezért, hogy így legyen! / Nem azért, mert nem jelent már a számomra semmit, hanem egyéb dolgok játszottak közre ebben, amiért így döntöttem! Sokakat elriasztott az eső, engem nem az tartott otthon. Egyszerűen nem tudom elfogadni a rendőri megfélemlítést! Nem értem vannak jelen, hanem ellenem. Gyűlöletes. A döntés nem volt könnyű, de nem tehettem mást. Nem szeretném magam nyomorékká veretni, lelövetni, bebörtönöztetni, mert nekem mást jelent március 15.-e mint a hatalmon lévőknek. Ünnepelek külön, egymagamban. Nem is a múlt izgat, hanem a jövő. Ez is különbség köztünk. A buszon ülve nézegettem, hogy milyen kevés ember tűzött ki kokárdát. Elkeserítő. Pedig ezért még áldozatot sem kell hozni. Erre büszkének kellene lenni! Nem tudom, hogy liberális iskoláinkban mit tanítanak a gyerekeknek 1848-ról? Nagy a családok felelőssége! Otthon kell a gyerekeknek ezt a hazafias nevelést megadni! Sajnos a pénzünkből fenntartott iskola, mást tanít, nem azt amire szüksége lenne a fiataloknak. Ma én sem mentem sehova ünnepelni. Nem lehet. Elvették az ünnepünket. Az Izraeli fegyverzettel jól felszerelt rendőrség harcra készül. Alig várják, hogy bevethessék az emberek ellen a leg modernebb fegyverzetet! Nem szeretnék meghalni, a „ semmiért”! Másokat is féltek, kár lenne minden életért! Akkor inkább ne legyen ünnep! Akkor inkább majd a szavazó urnáknál söpörje el a Magyarság ellenségeit, kifosztóit! Csak legyen annyi esze! Ne higgyen sanyargatóinak, mint annyiszor! Akkor majd lehet ünnepelni! Persze áldozat nélkül nincs siker. Ezt is jól tudom. Az áldozat mértékét azért ha lehet, le kell szorítani. Senkinek ne kelljen vágóhídra menni! A jelenleg hatalmon lévők nem riadnak vissza a leg durvább erőszaktól sem, ezt már bizonyították. Nem mentem ünnepelni, de nem is nagyon van mit. Talán a nyomort? Megemlékezem a márciusi ifjakról, a sok megölt hősről. Csendben, magamban. Ünnepelni akkor fogok, ha végre megfordul a szél! Reménykedem ebben. Talán hulla hegyek nélkül is lehet. Addig sem közösködök gazemberekkel. Összefogni, összetartani nem lehet azzal, aki kilopja a szememet. Nem, ez nem történhet meg! Remélem lesz még ünnep ebben az országban! Lehet, hogy ez illúzió, mégis édes a gondolat. Ennyi rossz után, csak jobb jöhet! Talán utcai harcok nélkül is eljöhet egy jobb világ! Bár a kávéházakban eldöntött dolgokat már megtapasztaltuk a saját bőrünkön. / Trianon, tanácsköztársaság / Egyetértek azokkal, akik elkeseredésükben az utcára mennek. Jól működő parlament, törvényhozás, ország vezetés esetén ez nem is következne be. Nem hülyék az emberek! Szórakozásból senki sem löveti le magát. Tudják ezt pontosan gazember ország vezetőink is! Tisztában vannak vele. A tőlünk besarcolt pénzt, az ellenünk való fegyverkezésre fordítják. Szerintük ez a leg fontosabb probléma. Ahogy kuncze mondta: Ciánt osztani nekik! Ezt a sorsot szánják ezek nekünk. A plakátjukon meg felteszik a kérdést : Van –e 200001 szavazó, aki rájuk szavaz? Megnyugodhatnak. Ennyi ökör mindig volt, és lesz is sajnos. Akit ha háromszor seggbe rúgnak és negyedszer is oda tartja az üllepét. Csak mi ne legyünk ilyenek! Nem kenyérrel kell visszadobni a bántást. Ne legyetek állandó áldozatok önszántatokból! Remélem eljön majd az idő, amikor nyugodtan, önfeledten ünnepelhetünk is! Addig mindenki legyen kitartó, ne legyen hiszékeny, és ne higgyen azoknak, akik százszor is becsapták már! A létező legegyszerűbb recept ez, és mégis milyen nehezen tudják az emberek megvalósítani.
Ennél sokkal szebb márciusokat kívánok mindenkinek!
(Dé)

7. Bodza, és vas országa lettünk!

„ Kötelességeink – mások ránk vonatkozó jogai.”

Érdekes kis riport hangzott el a televízióban. Oknyomozó lehetett volna, de nem okokat nyomoztak ott. Húsz milliós autó volt a háttér. Annak dőlve nyilatkozott egy ember, aki egy bizonyos etnikai kisebbségi csoport tagjaként kereste meg a tárgyra való pénzt. Arról nem volt szó, hogy eközben mennyi segélyt kapott az önkormányzattól? Erről szemérmesen hallgatott a nyilatkozó, és a kérdező is. Pedig biztosan vett fel a pénzünkből bőséggel, hiszen ez nekik jár! Megint sokat tanulhattunk. Megtanultuk, hogy nem kell munkahely, nem kell adózni ! Ezek a dolgok nem a társadalmi, és egyéni boldogulás feltételei a mai Magyarországon! Viszont ha elkezdek bodzát gyűjteni, és vasat, / nem hulladék vasról beszélt / akkor elérhetővé válik számomra is ez az élet színvonal, amit a riport alanya már elért. Persze tudom, erről már lekéstem, hiszen a vasat már össze szedték előlem. Már csak a bodzában van minden reményem! Virágzik még tavasszal? Számítok rá! Akkor kerülök nehéz helyzetbe, ha minden bodza bokor mellé őrt ültetnek, mint lomtalanításkor a szemétkupacok mellé Budapesten. Vannak annyian, hogy jut belőlük minden bokorhoz. Akkor már meg sem közelíthetem a bodza virágát! Nem nekem fog nyílni. Esetleg csak az illatát élvezhetem messziről. Bele kell nyugodnom, hogy soha nem lesz húszmilliós autóm. A bodza, és a vas foglalt. Az én jussom továbbra is csak az lehet, hogy a munkám utáni befizetésekből befolyó összeget tudják szétosztani jogok alapján a rászorulóknak! Ezen izgulok majd, hogy ez sikerüljön!
Csak ne hogy fennakadás legyen ebben!
(Dé)

6. Jönnek, mennek, jöttmentek!

Amiről most írok, tudom, egy szót sem érdemel. Eldöntött, szándékos dolgokról nem érdemes semmit írni. A megemlítése mégis kötelesség. Az idegenek fényezése, ránk erőltetése évek óta intenzíven folyik. Nem az ide érkező idegenek hibája, bűne ez! Nem ők tehetnek erről. Sokkal inkább az aljas média irányítók és tulajdonosok. Mindent elkövetnek újságban, rádióban, televízióban, hogy itt Magyarországon minél több idegen ember szerepeljen. Elindult Indiából egy ember világot látni. Megérkezett Európába. Több országot bejárt, bábozott szorgalmasan. Oroszország, Lengyelország stb. után lejárt a szerződése. Varsóban kutakodott, vajon mit is tehetne? A Lengyelek javasolták neki, hogy próbálkozzon Magyarországon. Nem tudom miért nem marasztalták ott ők? Ide taszították szegényt a mocskos fasiszták közé. Úgy látszik, hogy a Lengyelek még nem tudják, hogy itt a nem magyarokat üldözik. Nem olvasnak nemzetközi sajtót. Nem nézik a heti hetest sem. Ott is üldözöttek ülnek, milliós gázsikért. Sanyarú sorsot kell elviselniük szegényeknek. Látványosan szenvednek a Magyarságtól. Emberünk megfogadta a tanácsot, átcuccolt bábjaival Pestre. Mit ad Isten? Megtetszett neki az itteni élet! Nem is értem. Nem üldözték? Nem gyűlölték? Nem akarták megölni? Na, mindegy, felengedett új közegében. Miután kibábozta magát, nem tudta mit is tegyen? Ekkor sietett a segítségére a „Magyar” televízió! Fő műsoridőben, esténként tanácsadó, oktató műsort vezet! Igaz nem beszél túl jól, de mi ezt már megszoktuk. Bábművész létére, már, már Csernusi magaslatokban osztja az észt! Indiaiként, Magyarországon, Magyaroknak! Mondjuk annyi tisztesség van azért benne, hogy ő legalább nem kurva anyázza le a műsorában szereplő szerencsétlen Magyarokat, bohócokat! Ez is valami. Egy fajgyűlölő országban. Szeretném megtudni, hogy vajon az Indiai televízióban láthatnak-e a nézők Magyar műsorvezetőt? Fő műsoridőben biztosan nem. Amennyiben Ti tudtok ilyenről, szóljatok nekem! Amennyiben tudtok olyan Dél Amerikai országról, melynek fővárosában a közterületeken Magyar népzenészek játszanak, és ebből megélnek, akkor is szóljatok! Az Indián bandák ugyanis zavartalanul nyenyerésznek a Pesti aluljárókban, tereken. Aztán tud-e valaki Magyar kereskedőről Kinában? Nem? Az csak véletlen lehet. Szerintem biztos sokan vannak, csak a hír zárlat miatt nem hallottunk még eddig róluk. Pedig nekünk egyfolytában azt pofázzák, hogy idegen gyűlölők vagyunk! Még az a szerencse, hogy rajtunk kívül mindenhol rajonganak az idegenekért. Nem baj. Josi barat már megmarad nekünk. Senki sem veheti el tőlünk! Szerencsére jól érzi magát ebben a szemét közegben, eszébe sem jut haza menni. Nem is tudom mi lenne már velünk nélküle? Ezalatt sok Magyar fiatal kénytelen vándorbotot venni a kezébe, elhagyni a hazát, mert gaz erők élhetetlenné tették ezt az országot. Ez a végső cél. Menjen innen mindenki, amerre lát! Majd jön Kínai, néger, indián, Indiai és amit csak akartok. Sok, sok leendő Magyar állampolgár. Ennek örülök!!!!! Marad Josi barat is, legalább az ő kultúrája szerint megtanulunk kézzel enni!
Még hasznát vehetjük, ha nem telik majd kanálra!
(Dé)

5. E N R G A

Számolatlanul kapjuk postaládánkba a szórólapokat. Többségét olvasatlanul dobjuk el. Nem is csoda. Követhetetlen ez az óriási dömping. Azért akadnak köztük mazsolák. A minap is ráakadtam egy gyöngyszemre. Az igazi az lenne, ha mindenki kapott volna belőle, de lehet, hogy kapott is az emberek többsége. Az első döbbenet, hogy erre van EU-s támogatás!!!! Nem érdekes? Az első oldalán hiányos betűkkel ezt írták : ENGRA HA KVSBBT HSZNLSZ AKKR IS MKDIK. Na mit szóltok hozzá??? Édes anyanyelvünk. Vagy inkább nyelvük. Szegény Lőrincze Lajos forog a sírjában. Fűtésről, elektromos eszközök használatáról szól az egész. Ha nem használod, akkor kapcsold ki! Még jó, hogy szóltak, mert eddig mindig úgy tettem, amikor haza értem, minden elektromos eszközt / vasaló, mikro, bojler, hajszárító, fagyi gép, varrógép, televízió, számítógép, DVD lejátszó, vízforraló, hűtő, elektromos fogkefe / bekapcsolok, és reggeli indulásomig hagyom, had fogyasszák az áramot. Most viszont már tudom, ez nem helyes. Igaz, csak azután, hogy megfejtettem a rejtvényt. Egy rövid előzetes van a szórólapon, azt azért ide idézném nektek: „ Földünk energiái végesek. Így ha nem változtatunk pazarló szokásainkon, a nem megújuló energiatartalékok elfogynak. A rettentő mértékű káros anyag kibocsátás következményeit pedig a következő generációk is meg fogják szenvedni. A klímaváltozás sajnos vissza nem fordítható, de még megállítható. Ebben azonban mindannyiunknak szerepet kell vállalnia. Apró változtatásokkal, és egy kis odafigyeléssel Te is segíthetsz!” Eddig az idézet. Aztán a többi oldalon részletesen kiokosítanak, amennyiben hagyod! Zuhanyozás, csap elzárás, hulladék csökkentés, tölthető elem használata, lejjebb venni a fűtést, villanyt lekapcsolni! Stb… Szóval itt aztán kap a pofájára a pazarló paraszt! Egy, két apróság jutott eszembe, a teljesség igénye nélkül, erről az irományról. Gondolkodtam egy picit, hol lehet a hiba? Én nem vágtam ki életemben egy fát sem. A rengeteg szemetet, csomagoló anyagot velem vásároltatják meg méreg drágán, pedig én ezt nem tenném! Hülye az, aki nem kapcsolja le a villanyt, ha nincs rá szüksége! Én sem teszek ilyet. Hiszen nem olcsó!!! A csapot is elzárom, ha nem kell víz. Nem sikerült rájönnöm, hogy mit hibázok el? Mivel teszem tönkre a földünk jövőjét? A liberális USA rémlik fel előttem. Egy családban 4-5 autó, hajó az óceánon, saját repülő, talán itt el lehetne kezdeni! Nem? Egy kis önmérséklet tanúsításával. A föld vizeinek teljes lehalászása, és az esőerdők kivágása sem az én nevemhez fűződik. Gyáram sincs, sem atom reaktorom, ami veszélyeztetné a földet. Sem ezekből származó, számokkal kifejezhetetlen vagyonom. A csomagoló anyag sok esetben drágább a közértben, mint amit tartalmaz. Velem ezt kifizettetik! Minden eszközzel profitot hajhásznak, és most még bennem szeretnének lelkifurdalást kelteni! Nem fog sikerülni! Persze az igazi haszon az lenne, ha semmit sem használnék, vagy mindent kikapcsolnék, de azért fizetném a rezsi költséget a mainál is zsírosabb mértékben. Csak azért, hogy ne hogy má’ kevesebb profitja képződjön a jóságosoknak!?!? Igen, így kellene! Az egész dolgot pedig itt kellene bevezetni először Magyarországon! Rajtunk. Tarthatatlan ez a fényűző, pazarló élet, amit mi itt élünk! Jó vastag bőr van a pofánkon. Szégyellem is magam rettenetesen. Szemét módon télen nem vettem lejjebb a fűtést. Ja, talán azért, mert ha megfázom, akkor a legolcsóbb gyógyszerekkel is rosszabbul járnék, mint a rendes fűtéssel. Pedig az sem semmi! Akkor még nem is szóltam a tisztességes gyógyszeripari haszon elmaradásáról. Valahogy úgy alakul, hogy mindig én vagyok a hibás. Ha nem fűtök, akkor szegény gázosok ráfizetését okozom. Egyébként meg a gyógyszeriparét. Téboly. Sötétben ülve spórolok a villannyal. Viszont megél belőlem a szemüveg ipar. Amikor világítok, akkor az Elmű. Nem tudok dönteni! Döntsétek el helyettem, mit tegyek? Úgy érzem én okozom az elkövetkező időkben az új generáció, és az egész világ vesztét. Nagyon nyomaszt ez az óriási felelősség! Lenyúzzák a bőrömet, és még szégyellhetem is magam. Forgatom a kezemben a szórólapot, és az jár a fejemben, hogy ha az EU csak ennyire képes, akkor kár volt megalakítani, de legalábbis nekünk bűn volt oda belépni! Szerintem ilyen nagy baromságot összehozni egy szórólapra, EU nélkül is sikerült volna. Saját pénzből, saját tehetségből. Amikor ezt az egész elképzelést végig viszik rajtunk, úgy járunk majd, mint a viccbéli cigány lova. Elkezdte fogyókúráztatni, hogy kevesebbe kerüljön. Dicsekedett a haverjának. Képzeld Zsiga! Minden nap kevesebb zabot adok a Rárónak. Tényleg? És hogy áll a dolog? Egy ideig jól ment minden. Olyan jól alakult, hogy az utolsó négy hétben már nem evett egy szemet sem.
Mielőtt azonban teljesen leszokott volna, nem megdöglött a büdös gebe?
(Dé)

4. Cián...

Mindig is tudtam, hogy nagyon fontosak vagyunk mi kis emberek a hatalmasságainknak! Teljesen meg is bízom országos vezetőinkben, hiszen minden tettükön érzem, hogy segíteni szeretnének nekem! Csak általában nem sikerül nekik, szegényeknek. Nem hinném, hogy ők lennének a hibásak ezért, sokkal inkább gondolom úgy, hogy bennem van a hiba. Én vagyok döntési helyzetben, én szúrok el mindent. Én döntöm el, hogy elég-e nekem egy százalék béremelés, vagy szeretnék-e inkább húsz százalékot? Persze én ostoba az egy százalék mellett döntök. Én döntöm el, hogy fogyasszak-e kacsa húst, vagy inkább öntsek ürgét a mezőn? Persze én balga ürgét megyek önteni. Vállalva a veszélyt, hogy meg is büntessenek, hiszen védett állat! Mindig rosszul döntök! Erről nem tehet a kormány, sem a pártok. Rossz döntéseim sodorták ezt az országot kilátástalan helyzetbe, nyomorba az embereket! Csoda, hogy még szabadlábon védekezhetek. Akkor is teljes volt a bizalmam, amikor belügy minisztert faragott az élet egy vastag bajszú parasztból! Nem nagyon egyezett a véleményem a nézeteivel, de mégiscsak ő lett a miniszter, és punktum! Bajsza mögül figyelte, amikor nyugdíjasokat vertek a rendőrök a Hősök terén. Már megint én döntöttem rosszul! Az ő legnagyobb alkotása a megélhetési bűnözés! Ez egy életmű! Azóta nyugdíjba ment, de áldásos tevékenységét tovább folytatja értünk! Nagyon meg lehet elégedve magával, hiszen nem érti, azóta már kicsit megfáradt agyával, hogy vannak ebben az országban páran, akik nem annyira elégedettek a sorsukkal, meg bajszosunk csoportjának tevékenységével, mint ő! Nem érti. Hogyan fordulhat elő? Amikor tulajdonképpen az ő áldásos tevékenységüknek köszönhetően mindent nagyszerűen intéztek nekünk, de mi mindenre alkalmatlan csürhe, mindig rosszul döntünk! Igaza is van! Nem lehet egy ilyen csőcseléket eredményesen vezetni! Nem csoda, hogy ezek a megélhetési politikusok nem is érik meg a nyugdíjas kort. Elemészti őket a munka, idő előtt! Mi meg csak elégedetlenkedünk. Na, ez az, amit már ő sem tud elviselni! Nyugdíjas szegény, de még mindig értünk adagolja az észt. Csodálkozom is, hogy nem került még a szobra a Hősök terére, a többi hős szobra mellé!? Ezt a hiányt még pótolni kell valamelyik kormánynak! Azért majd arra vigyázni kell, hogy a nagy bajusza nehogy átérjen valamelyik király szobra elé! Habár neki ez is megjárna! Persze nekünk ez sem tetszene, mi csak elégedetlenkednénk! Ő viszont elégedett. Ezen meg nem tudom miért, én nem csodálkozom. Nagy szerencsénk van! Ez a velejéig jó ember megtalálta a liberális megoldást! Még jó, hogy nem halt meg előbb, mielőtt rá jött volna a végleges megoldásra! Cián kapszulát szeretne osztani az elégedetlenkedőknek! Gondolom ezt azért még engedélyeztetni kell! Vagy már az is meg lehet neki? Akkor csak el kell kezdeni az osztást. Ha már ebédet nem tud, akkor legalább osszon már valamit! Ezután nem merek beállni semmiféle sorba, mert lehet, hogy bajuszos emberünk ott osztja a ciánt! Szerintem ez úgy mehet, mint az ostya osztás a templomban. A jó ember esete az elégedetlenkedőkkel. Szóval aki jelenleg elégedetlen valamivel ebben a jól működő országban, az kapjon ciánt! Akkor már csak egy kérdésem marad. Mit érdemelnének azok, akik erre a magasra ívelő pályára vezettek bennünket? Nekik mi legyen a kapszulában? Na, és ki ossza ki nekik? Látjátok mennyire sok a feladat? Nem csoda, hogy nehéz kenyér kereset ez az ország vezetés! Főleg ilyen eredményesen, mint ahogy bajuszék tették. Jobb javaslatom van. Azokat a kapszulákat vegye csak be ő, és társai!
Egészségükre!
(Dé)

3. Csak egy %

Megint, mint minden évben eljött az adózás ideje. Még sokan vannak köztünk, aki a mai napig külön emlegetik a bruttó, és nettó dolgokat, pedig az adózás már régóta a nyakunkban van! Régebben már szó volt róla, hogy nekünk mai jobbágyoknak sokkal könnyebb a sorsunk, mint volt ez a középkorban. Ezt tanultuk történelemből negyven éven át! Így kellett utálnunk a papokat, és az urakat! Akkor a népnyúzó uraság 10%- ot, az a szemét aljas egyház a másik 10% -ot nyúzta le a jobbágyról! Napjainkra ez a húsz százalékos elvonás megfordult! Abból a húsz százalékból várakat építettek, működött az oktatás, honvédelem, palotákban éltek a disznó urak. Most a nyolcvan százalékból nem működik semmi. Pluszban találták még ki a vizitdíjat, igaz azt csak azért, hogy tudjuk, hogy nem ingyenes az orvosi ellátásunk! Arról mélyen hallgatott a miniszter, hogy mennyit vesznek el a fizetésünkből ilyen címszó alatt, ami pénzt már meg sem kapunk! Most már csak azt kellene tudnunk, hogy a ma felettünk uralkodó sisere hadhoz hogyan viszonyuljunk? Ami elindította bennem ezt a gondolatot, az az 1 %!!! Most van az ideje annak, hogy rendelkezni lehet ennek a sorsáról. Meghirdettük, és ugyan vannak akik pozitívan állnak a dologhoz, de egészen érdekes esetek is vannak! Hihetetlen, hogy milyen közömbösen viselkednek sokan ebben a kérdésben. Azokat kértük fel első sorban, akik nem rendelkeztek még róla, hogy ugyan tegyék már meg, hogy a Postások Jóléti Alapítvány számára és javára rendelkezzenek! Igaz, hogy nem az első napon kezdtük ezt hirdetni, de érdekes válaszokat kaptunk! Már elígértem máshová! Évek óta másnak utalom! Nem biztos, hogy oda kerül az a pénz! Stb… Az érdekessége a dolognak az, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy saját magunkon postások segítsünk! Az okos postások viszont mindenhova irányítják a pénzüket, csak saját maguknak nem! Érthetetlen ugye? Megmagyarázhatatlan! Mert azt gondolják, hogy postás dolgozó gyermeke, az nem lehet beteg! Azt nem kell segíteni! Ez csak egy példa a sok közül. Lehet, hogy rosszul látom a dolgot, de furcsa nekem, belátom. Nem értik meg a postások, hogy csak abból lehet segíteni, amit összeadnak? Nem erről lehet szó. Talán a propagálásban lehet az egyik hiba. Azt gondolni, hogy majd mások /vasutasok, tűzoltók stb./ segítenek a postás dolgozókon, ha bajba kerülnek, szerintem hiu ábránd! Ne adja a sors, hogy megismétlődjön velünk egy közeli múlt béli eset, hogy megint bajba kerüljön egy munkatársunk, és segíteni kelljen! Talán erre kellene gondolni! Akkor sokkal egyértelműbb lenne mindenki számára, hogy hogyan is rendelkezik az adója 1%-a felől? Reménytelen, hogy mindenkinek egyesével el lehessen magyarázni ezt a dolgot! Ezt nem vállalhatja fel senki. Nem kell félni! Senki sem fog gyűjteni, segíteni a postás dolgozóknak, ha bajba kerülnek! Csak pénz nélkül majd nagyon nehéz lesz bármilyen segítséget nyújtani, bárkinek a részére. Azt hiszem, hogy azért mindenképpen átgondolásra érdemes a dolog. Talán nem hiába való, hogy ide leírtam. Remélhetőleg többen, de ha csak egy ember elgondolkozik közülünk, akkor már megérte. Kérek minden postás dolgozót, hogy így is gondolkozzon erről a jövőben! Így tervezze meg ezt a cselekedetét! Mindenki legyen fontos egy kicsit saját magának! Ennyi önzőséget még megengedhet magának az ember. Lehet, hogy nem így van, de én teljesen normális dolognak tartanám, ha a postás dolgozók valamennyien erre az alapítvány javára rendelkeznének az adójuk 1% áról. Szerintem saját magunktól ennyit megérdemelnénk! Nem várom el senkitől, hogy hasonló véleménye legyen a dologról, lehet, hogy az én gondolkodásom sántít. Azt szerettem volna csak elérni, hogy gondolkozzatok el ezen! Segíts magadon, Isten is megsegít!
(Dé)

2. Állandóan a hullámok taraján.

Most már én sem vagyok benne biztos, hogy kellett-e nekünk ez az oldal? Annyi sandaság veszi körül, sok elhatárolódás, lekezelés, lenézés, hogy kezd elegem lenni ebből nagyon. Nincs energiám a magam, és az itt résztvevők jó szándékát állandóan igazolni, magyarázni a sandasággal szemben. Akik ezen a dolgon segíteni tudnának, azok szarnak az egészre. Ez az egész dolog annyit nem tudott elérni egy jó fél év alatt, hogy legalább szobatiszta legyen, és úgy is kezeljék! Amire többen fel szerették volna használni, azt én nem szívesen engedtem volna, nem is tettem. Így már sokaknak nem is volt olyan fontos, érdekes. Ezzel viszont sok, minden féle szál elszakadt. Nem kívánom ezeket már összekötni, mert lehet, hogy ezek az indulásnál sem voltak egyben. Csak én nem vettem észre. Ma már nem indítanám útjára ezt az oldalt, és csak másokra való tekintettel nem szüntetem be. Van kb. tíz ember, akiket megkedveltem, miattuk nem teszem ezt. Azért úgy látom, hogy sokkal jobban tennénk, hogy valamelyikünk a tízből, csinálna egy saját oldalt, ezen oldal helyett! Ott aztán ki lehetne osztani minden szarházit! Nem kéne állandóan a közösségre, más tisztességes emberek sorsára is figyelemmel lenni! De szép is lenne! A magam nevében adnék mindenkinek, amit megérdemel! Nem kellene örökké, mindenkitől elnézést kérni, meg arra gondolni, hogy ne legyen senkinek bántódása amiatt, ami itt megjelenik. Lehet, hogy csak annyi történt, hogy túlságosan belemásztam olyan dolgokba, amikbe nem, vagy csak nem így kellett volna, és akkor nem érezném ezt. Egyébként most már úgy érzem, hogy lélekben távolodom a dolgoktól. Nem tehetek erről. Most lehet hogy érzékenyebb vagyok, de amit gondolok ezzel kapcsolatban ide írom, nem szégyen úgy gondolom. Most még nem látom ennek a dolognak a közeli jövőjét tisztán, de ez is eljön majd, amikor dönteni kell. Nem csak az én munkám veszik kárba, ha vége lesz, hanem másoké is. Ez is visszatart drasztikus döntéshozataltól. Sosem szartam le mások munkáját. Nehéz időszakban van ez az egész dolog, és nehéz döntés előtt állok. Minden esetre nagyon megfontolt leszek. Nem olyan, mint amikor elindítottuk az egészet. Akkor egy kicsit elragadott a lelkesedés, mint a kis gyereket, amikor a búcsuban meglátja a körhintát! Mindenképpen fel szeretne ülni rá, már benne ül az ülésben, és akkor közlik vele, hogy tízezer forint egy menet! Na, én is így jártam ezzel! Kikérték az árából a menetet. Legalábbis így érzem. Később jöttem csak rá, hogy miért is kellene nekem bevállalni olyan dolgokat, amiket tulajdonképpen nem is szeretnék, és nincs is hozzá semmi közöm. Csak azért, hogy percekre jó fiú legyek számomra semmit sem jelentő emberek szemében, akik ha elfordulnak tőlem, akkor rögtön köpnek egy nagyot utánam, vagy rám. Nem vágyom ilyen szerepre. A tisztesség, becsület volt számomra a legfontosabb egész eddigi életemben. Nem néztem karriert, sem anyagi hasznot. Talán ezért is vittem ilyen „sokra”! Mégis annyi támadás ért, igaztalanul, meghurcolások, hogy nem kívánom senkinek. Ezután megfogadtam, önzőbb leszek. Kicsit vissza kell húzódnom, belátom. Sem zászlóvivő, sem fáklya szerepre nem vágyom. Ahol eddig sötét volt, ott ezután is az marad, ha rajtam múlik! Nincs szükségem senki egyetértésére, elismerésére sem. Magányos farkasként húzom ameddig lehet. Amíg békén hagynak. Nem vállalok konfliktusokat senkiért, senkivel. Látom, hogy a közösségek, vagy azok részei gondolkodás nélkül kiállnak tisztességtelen dolgok mellett. Ez is megvisel. Ezen közösségekért, akiknek tagjai csak bele taposnak az emberbe, semmit sem szabad tenni. Úgy érzem magam, mintha valaki lekopasztotta volna a szomszéd tyúkját, és ő ugyan tudja, hogy nem én tettem, azt is, hogy ki volt, de mégis engem basz le érte! Köszönöm szépen ebből nem kérek. Én nem tudok mindenhez jó képet vágni. Az elveimet sem hangoztatom, mert vagy tudom őket tartani, vagy nem. Ehhez sem lesz szükségem senki segítségére. Vannak, akik nekem mondják meg nagy hangon a frankót, más emberek szemétsége miatt. Erre sincs semmi szükségem. Magam is el tudom dönteni, hogy ki a szemét, és ki a tisztességes ember. Egyszerre csak egy hajóban lehet evezni. Belátom, bár mennyire is szeretném, abba a hajóba nem fér bele mindenki, amiben én evezek. Ez nem Noé bárkája. Régebben azt írtam volna, hogy sajnos. Ma már nem teszem. Nem sajnos. Fél évvel ezelőtt tele voltam illúziókkal. Mára ezek szerte foszlottak. Maradt a rideg valóság. Még pár hónap, és remélem, miután segíthetek egy két dolgot az általam vélt helyes irányba terelgetni, minden a helyére kerül! A személyem csak magamnak fontos. Nem kell nekem a szart ítélet napig aranyozni. Attól az még úgyis szar marad. Nem akartalak benneteket fárasztani ezzel, és pont ezt a pár embert aki itt jelen van az oldalon, akiket én magam is kedvelek, szeretek, de nagyon ki kívánkozott belőlem, és régebb óta nyomaszt. Szeretném, ha az életem ezen része kevésbé zaklatottan folyna tovább, és csak annyit teszek amennyit feltétlenül szükséges! Nem többet. Köszönöm, hogy elolvastad.

UI: Azóta indult ez a blog az oldalon, remélem tudom majd használni!
(Dé)

1. Sosem lesz vége?

Fogyunk, mint a megszegett kenyér. Senki sincs biztonságban sehol. Elmentek a kézilabdások megünnepelni csapattársuk kisfiának születését. Szerintem senki sem gondolt arra, hogy ebből még baj lehet. A kisember születését halál tette emlékezetessé! Gyilkosság! Egy válogatott sportoló halt meg 26 évesen, mert ez egy következmények nélküli ország. Mint sportolók, és mint barátok, egy csapatot alkottak. Nem gondolták, hogy mások is egy csapatot alkotnak. Csak eÁllandóan a hullámok taraján.zek a mások felfegyverkezve, mások életére törve, agresszívan, erőszakosan, embereket rettegésben tartva alkotnak csapatot. Lesötétített kocsikkal közlekednek. Egy csapatban. Fociban ezt úgy hívják, hogy arany csapat. Vagy csoda csapat. Viszont ez egy fekete csapat. Még össze sem szedték a gyilkosokat, már beindult a liberális szerecsen mosdatás. A média is tele van bűnözőkkel, vagy azokat támogató disznókkal. Gyárfás „magyar” értelmiség vitte a pálmát szellemi fölényével! Szerinte rosszkor voltak rossz helyen a sportolók! De egyáltalán mit kerestek ott? Aljas, dühítő, vérforraló! Azt szeretném megkérdezni halkan, hogy ő, és a gyilkosok nincsenek véletlenül rossz helyen? Megáll az ész!!! A televízióban pedig hosszan esküdözik egy aggastyán, hogy ez lehetetlen, a vád elképzelhetetlen, hiszen ő ennek a rendes fiatalembernek soha nem látott kést a kezében! Igaza lehet. Szerintem is. Valószínű, hogy szegény Cosma sem látott nála sohasem kést, ezért aztán nem is gondolta, hogy meg fogja ölni. Társait pedig súlyosan megsebesíteni. Ha meggondolom nagyon szerencsés a Cosma család! A magyar liberális jog meghurcolná őket rendesen. Ugye a fiatal kézilabdázó ellen már nem tudnának fellépni jogi úton, hiszen Ő aljas módon leszúratta magát ártatlan rendes, törvénytisztelő életmódot folytató magyar állampolgárokkal. A családot viszont az szdsz fémjelezte igazság osztás példásan megbüntethetné. Szerencséjükre Román állampolgárok. Így a megélhetési igazságszolgáltatás nem tud elégtételt venni rajtuk. Igazságos lenne szerintem, hogy börtönbüntetést kapjon a család minden tagja, hiszen tisztességes magyar polgárokat sározott be a fiuk! Becsületükön ejtett foltot, hiszen galád módon megölette magát. A család pedig izgatja a médiát folyamatosan. Nagy a bűnük, és ezért büntetést érdemelnek. Szerencsére csak a liberális retorika szerint. Szerintük ezek a gyilkosok még nevelhetők! Szerintem meg nem. Persze a borzasztó az is a történetben, hogy már Szerbiában, Horvátországban, Romániában is az a vélemény, hogy a Magyarok gyilkosok. Csak csendben jegyezzük meg, NEM! Nem a fajta a lényeg, de nem is mellékes. Nem Magyarok tették. A Magyarokkal is ezt teszik folyamatosan. Büntetlenül. . Most már jó kezekben van az ügy. Elkezdődött a közvélemény elaltatása. Szépen lecsendesedik a közvélemény felháborodása. Csak azt ne felejtse senki, hogy ez bármikor vele is megtörténhet. Gondoljon csak mindenki arra, hogy betörtek hozzá, ellopták, elrabolták a tulajdonát. Az életére, vagy családtagjai életére is törhetnek bár mikor. A liberál – bolsi média által egyfolytában támadott, ostorozott Magyar Gárda még egy pofont sem adott soha senkinek! Kistelepüléseken viszont reményt vittek megjelenésükkel a cigányoktól sokat szenvedő, és állandó rettegésben élő kiszolgáltatott idős embereknek. Akik saját házukban reszketve élnek a sötét hordáktól való félelmükben! Az életösztön erős az emberekben. Talán ez még segíthet! Mindenki csak saját magára számíthat! Jellemző, hogy az APEH-nek csak most jutott eszébe, hogy meg kellene vizsgálni, hogy ezek a bűnözők milyen jövedelemből élnek luxus körülmények között? Nem tünt fel eddig senkinek!!! Csak most, hogy embert öltek. Annyi biztos, hogy bejelentett munkaviszonyuk az nincs. Félve teszem csak fel ezt a kérdést, mert ezért is valószínű, hogy a mocskos többségi társadalom a hibás. Ezek a hordák már végig kalandozták a nyugatot. Kanadát, Angliát, Franciaországot. Mindenhol kitelt a becsületük, visszazavarták őket. Mégis mindig a Magyarokat szapulja mindenki. A fél világ, hogy nem elég toleránsak. Lehet. A tények azért mást mutatnak. Ezzel a gyilkossággal már a jéghegy emelkedik, nem csak a csúcsa. Elszámoltatás, és szigorú büntetés kellene hogy kövesse ezt a tettet. Sajnos a példás büntetés nem történhet meg. Nincs halál büntetés. Vajon miért nincs??? Húsz éve. Nincs válasz. Ami van, az teljesen elfogadhatatlan. A történtek után felmerül normális emberben a kérdés: Ki lesz a következő? Egy tanár? Egy orvos? Egy pap? Egy gyermek? Nem tudjuk. Az biztos, hogy egy valaki közülünk. Ennyit ér az életünk? Igen. Másoknak. Azért ne lepődjetek majd meg nagyon, ha ártatlannak találják ezeket a gyilkosokat. Így történt már máskor is. A Tiszaeszláron történt emberölésben Solymosi Eszter gyilkosait sem találta bűnösnek a bíróság! A történelem csak ismétli önmagát. Igaz, ez már régi rege. Ráadásul szegény Marian Cosma ügyében ismerjük a döntő érvet is. Az öreg cigány sohasem látott kést a tisztességes fiatalember kezében! Ja, és erre hajlandó meg is esküdni az anyja életére! / Aki húsz éve halott! / Lehet ez a végső nyugvó pontja is a történteknek. A tettes kezében soha senki nem látott kést! Amikor otthon vacsorára katonákat készítettek / szalona és kenyér kockából / akkor is más kezében volt a kés. Szerintem ezek nem is tudják mi az a kés? Erre, ha akarjátok én is megesküszöm szegény apám életére, aki kilencven kettőben meghalt…… Egyébként vakujjak meg, ha nem így van!

( Dé )